Túúlvagyunk egy igencsak tartalmas őszi szüneten, amiről sajnos nem volt időm mesélni… De hát ilyen ez. Viszont most írok és szombat van. Egy rettenetesen hosszú, fárasztó pénteket tudhatok magam mögött. Tulajdonképpen ez az egy nap kábé háromnak tűnt. Csak azt a rengeteg sétát hagytam volna ki belőle szívesen. Na de kezdjük az elején.
Péntek reggel 8 óra.
Bibibibibipp… Bibibibipp…
veőőő!
Bazd aludtam maximum 4 órát. Még szerencse, hogy bekészítettem egy energiaitalt az ágyam mellé, egy mozdulattal ki nyomom az ébresztőt miközben a másik kezemmel már nyitom is ki az üdítős dobozt. Egészen szar az íze, de legalább húgy meleg. Két deci energia ital után kellő erőt érzek magamban ahhoz, hogy kitántorogjak a konyhába és elkezdjek kávét főzni. „Háháá most már biztos bírni fogom az ébrenlétet, legalábbis egy darabig!” Gondolom magamban és ez a tudat rendkívül nagy nyugalommal tölt el. Irány zuhanyozni, fogat mosni stb.
Délelőtt.
Teljesen útra készen tudom, meg hogy ismét nem jön össze, amit akartam. Leszarom, bemegyek, Pécsre, nem akarok otthon lenni. Zenehallgatás és belvárosban kóválygás röpke 4 órán keresztül és persze a Luluhoz is gyalog mentem ki meszesre. Csodálatos!
Délután-Este.
Lulunál bontunk két sört, közben elmondom, hogy mi volt aznap. Csörög a telefonom, a Dóri az. Elmeséli, hogy mennyire jó a pesti lakás. Ez kicsit feldob, az első jó hír ma. Na de irány a teszkó, kell vennünk egy vodkát. Észre sem veszem és máris a mozaikban ülök, előttem egy whisky két jéggel. Finom csak jelenlegi állapotomhoz mérten nagyon ütős, alig aludtam. Körülöttem ismeretlen arcok, kábé két srácot vágok az egész társaságból, na de befut a Dávid is. Idd gyorsan a söröd, mert nem érünk oda Brokensmile koncertre! Mozaikból gyalog Sörpatikába, közben elfogyasztottunk tekintélyes mennyiségű vodka narancsot. A koncert bejött, jó volt újra látni pár régi csoporttársat. Innen egy kisebb teleportal tisztázatlan körülmények között visszakeveredtünk a mozaikhoz, bár én még ebben sem vagyok biztos. Annyi viszont meg van hogy sétálunk uránba a teszkó felé. Az áruház előtt rengeteg részeg furcsa gyerek áll, az egyik be is találja a Lőrincet, elkezdi hátrafelé vinni. Megyek, utánuk közben elfut mellettem egy sikítozó kövér lány. Neee neee hagyjááátok!! Tudod, milyen mikor iszik!!! Te is kaptál? Kérdezi a lányt az egyik gyerek. Jézusom mi van itt. Szerencsére leállították a haverjai a keménykedő tagot és a Lulu is megúszta. Örültem, mert mi hárman voltunk ők pedig húszan. Teszkóból kedvetlenül sétálunk vissza a belvárosba. Nagyon hideg volt már, ezért bementünk egy gíroszoshoz. Felmentünk a felső szintre ahol rajtunk kívül még egy arc aludt az asztalra dőlve. Nem zavarta, hogy leültünk mellé, tulajdonképpen észre sem vette. A Dávidék vettek 5 darab langyos szikkadt sültkrumplit 300 forintért, én kávéztam. Szól lentről a pultos arc, hogy záróra van. Felkeltjük az alvó tagot. Hőő rettenetesen fáradt vagyok, nem mentem ma be melózni. 5 órakor jön a buszom, mohácsi vagyok. Tudunk meg mindent a srácról 1 perc alatt. De hát tipikusak az ilyen részeg tagok. (Őt még később láttuk aludni a főtéren)
Beszélgettünk, hülyéskedtünk a paraszton és odajött a biztonsági őr, hogy túlságosan hangosak vagyunk és le fog jönni a forgalmista. Na, itt volt végünk. Visszatért a jókedvünk és a továbbiakban azt akartuk megfejteni, hogy vajon ki lehet az a forgalmista és mi a dolga. Velünk együtt röhögtek ismeretlen arcok is, sőt az első buszon ők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe mindenki találgatott, hogy ki lehet ez az arc. Biztosan tőle függ az egész baranyai tömegközlekedés. Megint egy érdekes estén vagyunk túl.
Bence
