Kihalt a város, csak egy-egy szürke alak siet el mellettem a járdán. Átfúj a kabátomon a hideg októberi szél, kicsit feljebb húzom a cipzáram. Minden nyugodt, csak egy megtépázott tescos szatyor táncol vidáman a járda fölött, fittyet hányva a melankóliára.
Tőlem balra sóhajt egyet a tízemeletes, elnyűtt linóleum és kolbászos tojásrántotta szagának keverékét lehelve a nyirkos utcára.
Elkezd szemerkélni az eső, és én még mindig itt vagyok..
