A baráti körünk azt állítja rólunk, hogy hihetetlen kalandokba keveredünk görbe estéink során. Ezt a blogot azért indítottam, hogy dokumentálhassam, vicces, olykor kínos történeteinket.
Végre hazajött a Cett, kaptunk is az alkalmon, hogy ismét van stúdió komlón és fel is vettünk egy olyan számot, ami teljesen illik a blog profiljához, sőőt akár lehetne is az ars poeticánk. Én (BENce) Nativ és Aer készítettük. Csekk! DrakulaGe#@!
Teljesen fel vagyok, pörögve péntek van, süt a nap, irreálisan sokat aludtam, csináltak velünk egy interjút, holnap stúdiózunk mondhatni minden zsíír. Ma van az őszi szünet első napja, szerintem ez a sulisok hangulatát is egészen feldobja, szóóval bárhogyan is nézzük…
Nehéz úgy írni egy estéről, hogy három dologra emlékszel belőle, az elejére, a Matyó táncára, és a végére. Most mégis meg kell próbálnom összekapargatnom valami használhatót, hiszen ilyen könnyen nem adhatom fel a blog írást. Ez az este is nehézkesen indult, nem lehetett…
Szürke októberi délután. Kinézek az ablakon, rátámaszkodom a meleg radiátorra. Kint szürke, nyirkos az idő. Hallom, ahogy fől a kv. Elég reménytelen a helyzetem, mindenki Pécsen lesz Robotrockon. Nekem se kedvem se kessem. Most kajak maradjak itthon pénteken? Hátafaszt! Inkább…
Volt már olyan veletek, hogy egy jobban sikerült péntek este után úgy keltetek, hogy „ ÚÚRISTEN EZ MEG MI A FAOM VOLT??!”. Aki tudja, miről beszélek képzeletben tegye fel a kezét! Áháá szóóval te váágod! Hümm és te pedig nem.. Tök mindegy, aki élt már át hasonlót…