Nagyon hamar be kellett látnom, hogy az élménybeszámolóm alapkoncepciója halva született, egyszerűen, abból az okból, hogy senki sem emlékszik arra mikor mi történt,(többen arra sem, hogy egyáltalán mi történt) így pedig vajmi kevés esélyem van napokba szedve tematikusan elmesélni a kalandjainkat. Ezért, hát marad, az eddig jól bevált írom, ami eszembe jut módszer, de még így is nagy kihívás minden mozzanatot belefűznöm az elbeszélésembe.
Rekkenő a kora délutáni hőség látni, ahogy vibrál a levegő a beton felett, zümmögnek a bogarak, lágyan ring, a tó vize. A nyugalmat csak néha egy-egy béka csobbanása zavarja meg koncentrikus köröket rajzolva az amúgy tökéletesen sima víztükörre.
PÁÁÁÁLINKAAA, ladából főztük! Kiabálja Kispál, aki a békák mellett egy újabb, ámbár sokkal hangosabb, nagyobb és szőrösebb zavaró tényező a nyugalmat keresők számára, de ki keresne, itt most nyugalmat mindjárt kezdődik a tóátugrás. Befoglalunk, egy stéget ahonnan jól rálátunk az eseményekre és elkezdjük magunkba diktálni az egy liternyi tömény szenvedést kint a tűző napon 36 fokban. Ameddigre elindul a móka mi már kitörő ovációval fogadunk minden egyes megnyilvánulást, ami elhangzik a konferansziétól.
-Khm.. Mikrofon próba! Egy.. Kettő..
-Juhééééé! Mekkoraaa vaaagy! Nagy Színpad! Nagy Színpad!!
Végre elkezdődik a „verseny”, egymás után esnek az arcok a vízbe. Tomi és Bálint kellő mennyiségű védőital elfogyasztása után elég bátorságot éreznek magukban, hogy ők is megpróbálkozzanak a feladattal. A tóátugrók nagyrészt csak egy fürdőnadrágot viseltek, hiszen valljuk, be elég kevés esélye van az embernek átugrani az orfűi tavat, még akkor is, ha keresztben tenné ezt. Ehhez képest a Bálint utcai ruhában plusz cipőben állt a móló végére, a konferáló srác kissé zavartan meg is kérdezte tőle, hogy ezt hogy gondolta, mire hangzott is a magától értetődő válasz: „Mindig így ugrom át”
(Tomi és Bálint átugorják a tavat)
Miután a srácok dobtak egy, hátast, hasast, oldalast a vízbe néztünk egy kevés Prosectura koncertet, amiből csak arra emlékszem, hogy a Kispál bedőlt egy füvön békésen beszélgető társaság közé. Este van, menjünk Irie Maffiára. Valahogy lekeveredünk a nagyszínpadhoz, rengetegen vannak, dübörög a zene, de mi észreveszünk egy „szerelmes” párt, akik nem zavartatják, magukat a színpad mellet fekszenek, csókolóznak. Leülünk melléjük a Bálinttal. Hirtelen jön az ötlet, instruálni kéne őket.
-Ezaz, most simogasd meg a mellét.
-Baszki tényleg megcsinálja.
(Ami a vicc, hogy a srác tényleg követte az utasításainkat)
Ez így megy egy darabig, majd a srác megpróbál benyúlni a csaj bugyijába, nem engedi neki.
-Nyugi haaagyd neki, szeret!
Hagyja a csaj és a srác célba ér. Gyorsan gratulálunk, és tovább állunk, itt nincs több dolgunk, a többi már a magánügyük, plusz azé az egy-két ezer emberé, akik körülöttük állnak, mindenesetre mi elugráltunk, hogy a koncertből is lássunk valamit. Valahogy ismét elhagyjuk egymást, telefonálni felesleges, úgysem hallaná, és amúgy sem tudok beszélni jelenlegi állapotomban.
Épp a jäger sátorból tartok felfelé sört szerezni, mert lent hatalmas a sor, amikor a semmiből előugrik a Bálint, fülig érő mosollyal.
-Szereztem egy nőt!
-Gyere megmutatom!
Kicsit sétálunk, majd leül egy lépcsőre egy igazán furán kinéző teremtmény mellé. Szemügyre veszem.
-Bálint Ő csúnya! Meg fogod bánni! (Mindezt szegény lány előtt, mentségemre szóljon, gondolhatjátok, hogy milyen állapotban lehettem, hiszen most olvassátok)
Reakció: A Bálint odafordul a csajhoz átkarolja a vállát majd mélyen a szemébe néz és megszólal:
-Annyira nem is csúnya
Később sikeresen bevitte a sátrába szóval Happy End-el zárult a sztori, bár lehet annyira nem is…
