Hosszú idő után most újból írnom kellett, őszintén megvallva eddig nem éreztem késztetést, hogy folytassam ezt a blogot, nem történt velem mostanában semmi említésre méltó, laposak voltak az estéim az utóbbi időben, mindenesetre tegnap egy olyan epikus bulink volt, ami tényleg a hihetetlen határát súrolja. Nem is akarom, tovább húzni az időt vágjunk bele:
Szombat délután van, és rettenetesen esik, a hó este fellépünk Pécsen, kicsit aggódom is, hogy lesznek-e buszok, de elég hamar kiderül, hogy nem lesz, semmi gond vannak járatok. Irány a főtér, mert a fél hetessel megyünk be. Ütközünk a srácokkal, páran már igencsak ittasak, például a Tamás, aki a biztonság kedvéért elfogyasztott indulás előtt körülbelül úgy 7 deci pálinkát nehogy valami baj érje. Hát a befele utat egyszerűen nem tudom szavakba önteni. A buszon csak a mi társaságunk volt, úgy körülbelül 30 ember, és az a vicces ebben, hogy nem túlzok sőt még akár többen is lehettünk. Szóval igen a befele út, képzeljetek el 30 részeg arcot, akik fociindulókat üvöltenek, közben mennek körbe az italok, valaki RÁGYÚJTOTT, és még el is szívta a cigit, sőt volt egy srác, aki kihányt az ablakon menet közben, ami persze felcsapódott az ablakra kívülről. Nem lehet sajnos szavakkal érzékeltetni azt a hangulatot, ami ott uralkodott.
Megérkeztünk Pécsre. A srácok lelkes hozzáállása kicsit sem lankadt természetesen. Át szerettünk volna vágni az árkádon, de amint meglátták a biztonsági őrök ezt a rengeteg embert és a totális káoszt megállították a mozgólépcsőt és kikísértek minket. Végülis megérkeztünk a party helyszínére, ahol azért szerencsére sikerült a srácoknak egy leheletnyit konszolidálódniuk, de itt sem lett még vége a vicces történéseknek. Akik velünk voltak azoknak ugye említenem sem kell a Daniék fergeteges freestyle battle-jét, ami igazabból inkább olyan volt mintha két igencsak értelmi fogyatékos, halmozottan hátrányos helyzetű autista, beszédhibás ukrán gyerek adna elő ramstein szerzeményeket prózában, de igazából az ő akkori állapotukban ez teles mértékben elnézhető én már azon meglepődtem, hogy egyáltalán levegőt kapnak..
Ezek után jött a mi fellépésünk, kontroll hangfal híján én semmit sem hallottam magamból, ráadásul a közreműködős zenéknél arra kellett figyelnem, hogy ne dőljön rá az Aer a djpultra illetve még reppeljem is el a szövegét, mert hát ugye beszélni már nem igazán tudott, de végülis megoldottuk és a haveroknak is tetszet, meg hát amúgyis beleillik az imidzsünkbe a készkedés.
A hazaútról már sajnos nekem sincsenek emlékeim, mert miután lejöttünk a színpadról én is igyekeztem beérni a srácokat, ami rövid időn belül sikerült is. Mindent összegezve ez az este tényleg olyan volt, amit senki sem fog elfelejteni, ráadásul itt még ki sem tértem az apróbb dolgokra, mint például a hatvan fokos hátrafele futás után vécéajtóba csattanás és egyéb érdekességek.
Kemény volt srácok!
