Immáron egy hete Komlón vagyok, de a végén a Kerekesnek lesz igaza, és ebből a rövid itt töltött időből tulajdonképpen egy napot nem fogok tudni összerakni. Sebtében írom ezeket a sorokat is, mindjárt itt a Nativ és megyünk felvenni. Amúgy elég sok mindent szerettem volna csinálni ez alatt a hét alatt és ezeket nagyrészt meg is valósítottam. Voltam a Zrínyiben, ütköztem a Nativékkal, Mírával, Zolival, voltam a Gáboréknál, Pécsen, ittam a Macival, a Luluval és még fel is vettem egy teljesen élő zenét a Tomiékkal. Egyedül egy fontos teázás maradt ki…
Elég nehezen indult a hetem, volt olyan hogy már 8-kor otthon aludtam, de hát minden kezdet nehéz és azt azért vegyük figyelembe, hogy Partyhard-os életfilozófia szerint azért elég éles élni, én pedig másfél hónapon keresztül a normális emberek életét éltem. Könnyen elszokik az ember.. De Visszatértünk! Ráadásul teljesen jó volt az időzítés, holnap szilveszter, az lesz a tetőpont. A tegnapi napunk eleje mondjuk szöges ellentéte volt annak, ami lett belőle. Lájtos sütizgetéses sörözés,(Gabi nagyon finomak voltak!) aztán megérkeztek a Zoliék, akiknek már volt bajuk, így hát ránk is átragadt a vidám hangulat és el is mentünk a teszkóba egy borért, amiből egy pálinka,tekila lett a Zrinyiklubban, továbbá egy nagy vodka, pezsgő a tecsóban, de azért alibiből vettünk ténylegesen egy bort is. Na hát, ezek után kezdett igazán szakadni a kép, a Sörszigetbe már vissza sem mentünk, de lassan ki is jött mindenki. Jóval többen lettünk, mint mikor elmentünk. Iráány a Laguna!! Az úton felfelé a Lulu és a Juhász nem tudom milyen indíttatásból, de népdalokat énekeltek… Olyanok voltak, mint az öreg ittas bácsik, én pedig szokásomhoz híven mutogattam a zenémet bárkinek, aki mellém ért. A legviccesebb emlékem a felfele útról az amikor megpróbáltuk a Trollolot elénekelni hárman külön szólamokban. Magáról a Lagunában tartózkodásról nincsen túlzottan sok emlékem, annyi hogy csocsózunk, és persze mindig van a kezemben sör.
Vágókép
„Mi a faszom van?” Ez volt az első gondolatom, amikor felébredtem és ismét nem tudtam, hogy hol vagyok. Persze hamar rájöttem, hogy a Tomiéknál, ismerem is a lakást meg hát ott állt az ajtóban. Tök rendes volt, csinált nekünk reggelit, úgyhogy virslipürével indíthattuk a napunkat délben.(Amúgy nekem kifejezetten ízlett) Utána Luluval irány a város jégnyalókázva. Úgy váltunk el, hogy ma megismételjük a tegnapot.
De most futok is mert éppen kapuzik a Nativ. Bocs a kicsapongó stílusom miatt, de nem volt időm most egy átgondolt bejegyzésre, szilveszter után még jelentkezek. Csáóó!
Bence
