Szürke októberi délután. Kinézek az ablakon, rátámaszkodom a meleg radiátorra. Kint szürke, nyirkos az idő. Hallom, ahogy fől a kv. Elég reménytelen a helyzetem, mindenki Pécsen lesz Robotrockon. Nekem se kedvem se kessem. Most kajak maradjak itthon pénteken? Hátafaszt! Inkább ráírok a Kerékre.
-csáó! ti ma mentek vmerre?
-cső! jubiba
-mikor?
-fél7re
És ennyiben maradtunk. Kv, zuhany és irány a jubi.
Ksssssszzzzz!! Kedvetlenül, de annál inkább szomjasan pattintom fel az első söröm. Messze van gyalog a jubileum főleg, hogy feleslegesen korzóztam fél órát a városban, hátha összefutok valakivel, de semmi. Nem gáz legalább volt időm gondolkozni mindenfélén, meg hát az új canonball soup lemez is elég király. Bent rettentően meleg van, storyzgatunk a múlt hétről, óvárról. Volt pár durva éjszakánk. Fogynak a sörök, sajna mennünk kell. Brrr, de hideg lett, nem para feljön értünk a Matyó. Szól valami zene a kocsiban, háhá ez francia reggae, állapítjuk meg mind hárman. Brooklyn, cigi füst, megint sör. Kerék kifejti, hogy mennyire csírák a németek, kivéve az öregek, mert hát ők kedvesek ráadásul azért sem szóltak, ha a majdnem ráesik egy cserép a kisgyerekükre.. Az Etil közben felrajzol egy szórólapra valami népességi rátát.. Hát jó.. Végig szól a megszokott kommersz diszkó zene, részeg lányok, srácok mászkálnak ki-be.
Embeeer!! Ez kajak szar, megy az uccsó buszom! Hazalépek! Jah mi is. Csáó! Cső! Cső!
Néha kell a punnyadás is, bár a mai nap alapvetően reménytelenül indult. Nem baj talán holnap okozunk valamit.
